Kedves Zita!
Gratulálok, nagy fába vágtad a fejszéd, de érdemes, megéri! A “módszered” ismerős: gyakran én is játszópajtásokat toborzok magam köré, akik aztán támogatnak abban, hogy végigvigyem a folyamatot, amibe belefogtam.
Spezzano gyakorlatait (a fent idézett könyvből) tavaly ősszel kezdtem el, és hihetlen mértékben segített abban, hogy kipucoljam magamból az elvárásokat és a félelmeket, amelyek épp megfojtani igyekeztek egyébként lángoló szerelmünket a Kedvessel. Rendkívül hálás vagyok érte. Azt tapasztaltam, hogy amint enyhült a krízis – sőt, beköszöntött a béke -, a gyakorlatok jelentősége is csökkent a számomra, és lazult a “fegyelem”. Ma már nem végzek el mindennap egyet, csak ritkábban – most egy kicsit megpihenek,élvezem az ölembe pottyant boldogságot, és “örömmel készülök a következő válságra” – ahogy Spezzano egyik tanítványa, Eva Maria Zurhorst fogalmaz saját könyvének a címében.
Örülök a kezdeményezésednek, és kívánom, hogy minél többen idelátogassanak és csatlakozzanak hozzád!
Szeretettel,
Kriszta